A montreali Pale Lips napsütéses rágógumi rock and rollja valószínűleg akkor is szerfelett szívmelengető lenne számomra, ha a gitárosuk kanadai, vagy mittudomén szamoai lenne, de az a helyzet, hogy MAGYAR, amit illik külön kiemelni.
Íme az idei nagylemez.
Emitt pedig a 2016-os debüt Lp.
de az alábbi két dal arra enged következtetni, hogy kurva jó lesz az új UV-TV lemez.
Happy → Július 19.
Idebiggyesztek néhány fogalmam sincs mennyire fontos, de mindenképpen nagyon kiabálós, idei lemezes csajbandát, nehogy véletlenül az a vád érjen, hogy kizárólag cuki lányokról vagyok hajlandó posztolni.
Mélyen tisztelt Suomi! Óriási kiitos ezért a szuper kislemezért!!! Az A-oldal garázs pop punkos huncutkodása nálam eddig simán a nyár slágere. A B-oldalon lévő Runaways feldolgozás pedig kb jobb, mint az eredeti.
Kicsit sem csodálkoznék, ha néhány év múlva az Uranium Club már nem csupán egy Minneapolisi post-punk bandát jelentene, hanem egy zenei stílust is.
Nyakunkon az új Tony Molina lemez, ami voltaképpen egy ritkaság gyűjtemény lesz. Ebből azonban valószínűleg semmit sem fogunk észrevenni (negatív értelemben legalábbis biztos nem), mert a "kikukázott" T.M. dalok semmivel sem rosszabbak a sorlemezre szántaknál.
Songs From Mateo County → Július 19.
Amikor David Berman 2009-ben bejelentette, hogy a Silver Jews-nak kész, vége, befellegzett, nagyon úgy tűnt hogy örökre felhagy a zenéléssel és inkább az írásra koncentrál. Aztán évről-évre fel-fel röppent egy-egy pletyka arról, hogy visszatér, de ezek sosem bizonyultak igaznak. Bob Nastanovich (Pavement, Silver Jews) tavaly év végi mendemondáját szerintem már senki nem vette komolyan. Bevallom én sem, pedig ezúttal nem a levegőbe beszélt. Berman tényleg visszatért, és olybá tűnik, hogy semmit sem változott, csupán átkeresztelte magát.
Lemez → Július 12.
Valaki tutira a bolondját járatja velem. Ennyire TWEE twee pop lemez utoljára kb a 90-es évek elején született, szóval ne akarja nekem senki beadni, hogy idei.
Sosem gondoltam volna, hogy eljön az a pillanat, amikor belehabarodok egy sztárcsináló show (Nouvelle Star 2014) egyik versenyzőjébe, de megtörtént. Tegnap óta Pauline de Tarragon alias Pi Ja Ma rajongó vagyok. Máris mutatom miért.
Először is, mert épp úgy bolondul a 60-as évekért, mint én.
Valamint olybá tűnik, hogy a klasszikus surf rock-ért oda van.
Lily Allen-ért és Kate Nash-ért pedig már-már őrülten rajong.
A chansonokért nem különben.
És ilyen cuki, amikor Velvet Underground-ot énekel Mátyiővel a tehetségkutató győztesével.
Rachel Aggs valamivel baromira felpörgethette magát, mert a holnap megjelenő második Sacred Paws lemez mellett (amiről amúgy néhány napja kigurult a negyedik single is) a művészieskedőbb Trash Kittel is kiad egy albumot idén.