Mindez persze hülyeség, én mégis nagyon masszív "spoiled hangulatba" kerültem Bethany Consentino azaz a Best Coast Moody című dalától, sőt az egész idei, KAZETTÁN megjelent, egyszál gitárral felvett Where The Boys Are Ep-től. Ez nálam nagyjából annyit jelent, hogy csöndben, kigúvadt szemekkel bámulok előre a semmibe és közben kurva jól érzem magam.

Amúgy meg a szokásos, mostanság rettentően népszerű 60-as évekre épülő  lófáj beach pop-ról van szó. ami talán nem is annyira szokásos, mert a csaj vokál és az átlagosnál némileg szomorkásabb hangvétel valahogy sokkal meghittebbé teszi, ezt a többnyire vidám, hímnemű egyedek által képviselt műfajt. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mellőznünk kell a napsugarakat. Van belőlük bőven, csak az imitt-amott felbukkanó fátyolfelhők útjukat állják néha.

És ha mindez nem lenne elég, van itt még The Jesus And Mary Chain, rengeteg Ú betű és talán egy kis Galaxie 500 is.

Best Coast Pakk

És egy videó

Úgy néz ki idén ősszel az lesz a trend, hogy az összes ez évi szigetet megjárt előadót elhozzuk egy klub koncert erejére. Lássuk mire számíthatunk.

2009. Szeptember 19. Budapest @ Millenáris
EDITORS (UK)
Kezdés: 21.00
Belépő: INGYENES

2009. Októberr 8. Budapest @ A38
IAMX (UK)
Kezdés: 21.00
Belépő: 2000/2500 HUF

Remélhetőleg Fatboy Slim sem marad ki a körből.

Az Italo Disco-tól pedig szabályszerűen undorodom. Mégis egy olyan zenekarba szerettem bele nemrég (köszi), melyre a poptöri e két szüleménye volt leginkább hatással. Félelmetes, de annyira ráéreztem a 4/4-re, hogy szerintem hamarosan beruházok egy olyan hatalmas csillivilli fényvisszaverős gömböcre. Hogy is hívják azt az izét?

Érthetetlen ugye? Számomra is az volt, de csak addig, amíg rá nem eszméltem arra, hogy a Blondie és az ELO is ott bújkál a Music Go Music zenéjében. Ez a dal például egy az egyben az Atomic-ra épül.

Csak nekem új, hogy a többnyire halál unalmas Neko Case-nek valamikor a 90-es évek közepén volt egy szintén nem túl izgalmas, de legalább szórakoztató Maow névre hallgató  pop punk csapata?

Valaki árulja már el, hogy ez a nemi identitászavarral küszködő göndör törpe, fiú e vagy lány, mert én képtelen vagyok állást foglalni ez ügyben.

Amúgy szívlelem, amit csinál. Simán indulhatna az év legügyesebb bénasága címért.

Cassie Ramone (Vivian Girls) + Kevin Morby (Woods) + Justin Sullivan (Bossy) + Nathanael Stark (Stupid Party) = The Babies 

Szerintem fosóka

Lemezmegjelenés szempontjából legalábbis biztosan, mert a már említett előadókon kívül, (Lou Barlow, Built To Spill, Mission Of Burma) mindenki kedvenc mélabús gyógyegere aka Daniel Johnston is ezen a napon jelenteti meg legújabb, Is And Always Was-ra keresztelt remekművét.

de az is lehet, hogy ilyen lesz a borító

01 Mind Movies
02 Fake Records of Rock and Roll
03 Queenie the Doggie
04 High Horse
05 Without You
06 I Had Lost My Mind
07 Freedom
08 Tears
09 Is and Always Was
10 Lost in My Infinite Memory
11 Light of Day

Daniel johnston - Freedom

Először Minehead-be, a szinte mindig zseniális line-up-al bíró ATP fesztivál 10. szülinapjára látogat el. De ezt inkább hagyjuk, mert ezek a brit megmozdulások valahogy szörnyen elérhetetlenek és a belépő is undorítóan drága.

A másik fellépés már sokkal szimpatikusabb (számomra legalábbis biztosan), merthogy Hágában lesz egy bizonyos Crossing Border elnevezésű összművészeti őrület keretein belül. SZÓLÓBAN. Vagyis Jicks nélkül. Ráadásul motyogni is fog valamit. Hogy miről azt nem tudom, de biztos kurva sok igazság lesz benne. Ebben a formában pedig Pavement dalokra is lehet számítani. (lásd tavalyi primavera feszt) November 18-22 között tehát nagyon úgy néz ki, hogy  újabb támadást kell indítanom Németalföld ellen. De nem csak miatta érdemes ellátogatni a rendezvényre. A  - még közel sem végleges - felhozatal amúgyis elég impozánsnak ígérkezik. Csak néhány név a rend kedvéért:Yo La Tengo, Grizzly Bear, The Decemberists, St. Vincent, Akron/Family, Monsters of Folk, The Low Anthem, Steve Earl, Sleepy Sun.

Más művészeti ágak iránt érdeklődőknek is erősen javasolt a részvétel, mert számos fotó - festőművész, író, filmes szakember stb...  is tiszteletét teszi az eseményen.

Joe Strummer & The Mescaleros - Redemption Song

Párizsnak búcsút intő bloggertársunk hívta fel a figyelmemet erre a csajra. Én pedig vagyok olyan pofátlan, hogy gyorsan  - még mielőtt ő hozná szóba a dolgot - , elébe vágok és elhappolom előle a lehetőséget.

Tudom, hogy számtalan hasonló leányzó ostromolja videóival a legnépszerűbb mozgóképmegosztó oldalt. Szóba sem hozom őket, mert tényleg követhetetlenül sokan vannak és többnyire nem is érdekesek, plussz ez a singer-songwriter dolog is kezd marha unalmassá válni, de őt muszáj volt bemutatni, mert tényleg klassz csaj, egész ügyesen bánik az ukulelével, meg úgy általában a pengetős hangszerekkel, lemeze is van már, és ahogy elnézem teljesen bolond.