"mindenféle zenészek zenélgetnek, mindenfelé bécsben, akusztikusan"

Kéne valami komolyabb elemzést írnom erről a lemezről, de nem fogok, mert komolytalan vagyok és lusta. A rend kedvéért annyit azért elmondanék, hogy EZ IGEN!!! Mármint számomra valami ilyesmit jelent a The Magnetic Fields. Elektronika nyista (vagy legalábbis kevés), gitárfüggöny nuku, helyette viszont elejétől a végéig dinnyeg-dünnyög, printyeg-prüntyög, akár egy korosodó tücsökféleség. Mindezt röviden és tömören prezentálva, rengeteg csaj vokállal és még ennél is több pizzicatóval. A Distortionnal ellentétben nekem szinte azonnal megadta magát. Egy idő után persze azt is bekebelezte a szívem, de Merritt-et én azonnal szeretem szeretni, nem esik jól, ha rágódnom kell rajta.

Tavasszal egyébként útra kel a lemez.

03/21 Leamington, England - The Assembly
03/22 London, England - Barbican Centre
02/24 Stockholm, Sweden - Filadelfiakyrkan
03/25 Oslo, Norway - Rockefeller
03/27 Berlin, Germany - Babylon
03/29 Hamburg, Germany - Fabrik
03/30 Frankfurt, Germany - Mousonturm
03/31 Amsterdam, Holland - De Duif

Alapvetően nem igazán kedvelem a sport filmeket, de Ellen Page, mégiscsak Elen Page, (fehérneműben meg pláne az) és Drew Barrymore rendezői debütálása is érdekelt, szóval gyakorlatilag kötelező volt a megtekintése. (minden kihagyhatatlan ugyebár, amihez EP-nek, vagy ZD-nek köze van). Különben meg nem is az a tipikus sportos mozi, mivel egyrészt ilyen sport szerintem nincsen, másrészt sokkal inkább coming of age movie (ráadásul "oda-vissza"). Olyan, ami leginkább csajokról szól csajoknak, ezért néhány résszel annak ellenére sem tudtam azonosulni, hogy rengeteg buzis zenét hallgatok. De azért asszem tetszett, mert sokat mosolyogtam, a színészek egész jók (Ellen-t leszámítva, mert ő zseniális), klassz zenék vannak benne, úgy mint Ramones, Breeders, Strokes, vagy Jens Lekman-nak az a száma, aminek most nem jut eszembe a címe, de tökre olyan, mintha a Magnetic Fields írta volna, valamint egy pillanatra feltűnik egy baszom nagy Hi, how are you falfirka, illetve póló, és csúnya pánkok is vannak benne, meg őrült vicces becenevek, olyanok például, hogy Maggie Mayhem, Bloody Holly, Rosa Sparks, Smashley Simpson, vagy Iron Maven. Tehát pop kulturális utalásokban sincs hiány, csak azt az elbaszott, már már kínos szerelmi szálat és a vele járó elfuserált pózer nyomi hülyegyereket meg a szar indie rock zenekarát hanyagolták volna.

2010. május 28, Budapest Sportaréna

KISS

Ennél őszintébb dologról ne is álmodjunk idén.

2010.02.07., Prága, Divadlo Dobeska

LOU BARLOW (USA)

Már csak azért is meg kéne nézni ezt a jóravaló fiatalembert, mert nagyon úgy tűnik, hogy iszlám terroristák mértek végzetes csapást a weboldalára. Gondolom jól esne neki némi együttérzés.

Amúgy meg ezen a napon lép fel a blogtársadalom egyik tavalyi kedvence, a Real Estate is, a város legmenőbb klubjában. Ezt csak azért mondom, mert hátha így találok magamnak útitársakat.

Nagyon hülye nevű, nagyon angol tinédzserek, nagyon amerikai, nagyon 90-es gitárzenét játszanak.

Nagyon várományos a március 1-én megjelenő klippel azonos című EP.

Április 24., Trafó

Deerhoof (USA)

Max Tundra (UK)

Május 4, TBA

A Sunny Day In Glasgow (USA)

+TBA

Erősen haladunk a nagybetűs kúlság felé. Sőt, máris kurva menő ország vagyunk.

Pixies típusú  tánc, Pavement féle pajkos flegmaság, JAMC-os  gitárkása, Kiwi csilingelés, 60-as évek retro, Nirvana, Weezer és egy kis Velvet Underground. Ennyi remek dolog ötvöződik az auckland-i Garageland muzsikájában. Nagyon érdekes dolog ez, meg vicces is, mert némi mackós túlzással arról van szó, hogy amit Dunedin adott a jenkiknek, azt ők szépen visszalopták. Nagyjából úgy, ahogy a 3Ds tette.  És azt képzeljétek el, hogy én, a beteges Új-Zéland buzi még csak néhány napja ismerem őket.  Pedig nem egy totálisan obskurus formációról van szó. Ha például rájuk gugliztok, egy online rock and roll shop után egyből ők jelennek meg, megelőzve a Clash azonos című dalát. Valamint a Youtube is őket dobja ki másodiknak, rögtön Strummer-ék alapslágere után. Sőt a Flying Nun válogatáson is rajta vannak, szóval kurvára nem értem, hogy sikerült átsiklanom felettük. Na mindegy. Lényeg az, hogy megvannak, és ez engem iszonyatosan boldoggá tesz. Örüljetek velem ti is.

Garageland - Last Exit To Garageland

Feldolgozás lemezt jelentet meg a Mac McCaughan (Superchunk) által fémjelzett Portastatic. A Make it Sound In Tune névre keresztelt törpe album többek között olyan nagyságok előtt tiszteleg, mint a Spoon, a The Magnetic Fields, vagy a country-t a kiwi pop-al kiválóan ötvöző dunedini The Renderers.

Portastatic - Make It Sound In Tune (EP)

01 Where's Your Patience, Dear? (Matt Suggs)
02 Anything You Want (Spoon)
03 Old Orchard Beach (The Magnetic Fields)
04 West (Spent)
05 The Saturday Option (Lambchop)
06 Foam Hands (Destroyer)
07 A Million Lights (The Renderers)

a citadellát megpillantva azt mondja, hogy NAJON SZÉP

Erről azért kurva nagy kár, hogy lemaradtam.