Amelia Fletcher után Allan Kingdom (The Siddeleys), is a fejébe vette, hogy irányt mutat a 80-as, 90-es brit aranyos pop ifjú trónkövetelőinek. Nem sokat teketóriázott, csak leakasztotta a szögről a porosodó precission bass-t, majd a Talulah Gosh egykori üdvöskéjéhez hasonlóan nyakon csípett néhány tinit, és már kész is volt a Londont Glasgow-val összekötő Sweater Girls névre hallgató vadiúj autópálya.
A könyv (2010.08.31.)
A stúdiólemez , ami szintén könyvszerű (2010.07.19.)
És a koncert kiadvány (2010.06.01. vagyis ő már elérhető)
Továbbá hamarosan tapinthatóvá válik az új, With Love from the Men's Room névre hallgató 50 Foot Wave EP, illetve felkerült egy csomó Throwing Muses demó a hölgy weboldalára. Őrület, amit ez a nő művel!!!!!!!!!!! Meg sem érdemeljük...
Amikor egy karakószörcsöki vájogház hátsó udvarában éppúgy lehet élvezni a nyarat, mint Huntington Beach-en.
Klikk, ha komolyabb fülügyi kapcsolatot szeretnél létesíteni a pop zene guided by fall clean(ing) névre hallgató alfajával.
Kevés olyan zenekar van a világon amelyikkel olyan mostohán bánt a sors, mint a Trumans Water-rel. Amíg a 90-es évek indie rock nagyágyúi sorra "zsebelték be a díjakat", ezek a szerencsétlenek nagyjából annyi figyelmet kaptak, mint egy nem túl vérmes, friss diplomás kémiatnár. Pedig nem egy huszadrangú Pavement/Dinosaur Jr. kópiáról van szó. A Branstetter (Kirk és Kevin) tesók által kreált san diego-i formáció a korszak egyik legizgalmasabb zenekara volt. Jóllehet a pápai szintet nem ütötték meg, de annak tükrében, hogy milyen kiválóan celebráltak számos post-hardcore banda, illetve a Polvo és a Sonic Youth közös esküvőjén, én a magam részéről minimum bíborosi címmel illetném őket.
Utolsó sorlemezük 2003-ban jelent meg. Azóta csak egy Rosolina Mar-ral közös split-ről, illetve néhány tribjútállásról (Pavement, Captain Beefheart) köszöntek vissza. Idén augusztus 24-én azonban jön az új, O Zeta Zunis névre keresztelt hanghordozó, melyről egy rendkívül bonyolult több ismeretlenes egyenlőtlenség máris tettenérhető.
Trumans Water - O Zeta Zunis
01. Since Yesterday - 2:27
02. Bev Toxin - 4:16
03. Ammunition - 1:12
04. Last Time - 2:42
05. Ur-Cod - 1:35
06. Greased Water - 4:08
07. Blasphemous Cordialantlers Ride! - 3:05
08. 2 Hands 4 Eyes - 1:58
09. Thew Eak Hen - 3:04
10. 5-7-10 Split - 2:42
11. We Fish - 2:19
12. Radio Played - 2:06
13. You Live Out Loud - 2:16
14. Horsesplinter Wraparound 0:41
Ez a zenekar tisztára olyan, mint a Lying című film. Lényegében nem történik semmi. Kedves lányok csacsognak mindenféle dologról, olykor olykor bolondoznak egy kicsit és közben nagyon szépek. Szóval nagyjából valami olyasmi, amit elég könnyen el tudnék viselni a következő néhány évtizedben.
Akkora botrány keletkezett radar úr, illetve a cokemachineglow Male Blonding kritikája miatt, hogy muszáj nekem is előrukkolnom valami hasonlóval. Hátha itt is kitör a háború. Habár jelen esetben azt hiszem nem nagyon van mibe belekötni - már ami stíluskavalkádot illeti -, mert a Golden Girls által prezentált Dinosaur Jr.-ba oltott power poppolást egész egyszerűen képtelenség félremagyarázni. Sőt, még furcsának sem nevezhető az, amit ezek a pelyhes pöcsű tinédzserek művelnek, hiszen "Gandalfék" is a klasszikus rock-ból kiindulva jutottak el a zajközpontú gitárnyüstölésig.
Ha kizárólag a szárazfával való bánásmódot veszzük figyelembe, akkor nagyon rendben van a dolog. Az öreg J. baromi büszke lehet rájuk. Az énektémákon azonban lehetne még egy kicsit csiszolni. De tényleg csak egy kicsit. Mindössze néhány percnyi síkköszörűlésre lenne szükség 0,5-ös előtolással (csak, hogy eltűnjön a sorja) és már kapnák is a pacsit Rick Nielsen-től.
A The Clean 21. századi nagykövetei augusztus végére, szeptember elejére ígérik bemutatkozó nagylemezüket. Ha ez tényleg bekövetkezik, én boldogabb leszek, mint IV. Károly. Addig is, hogy ne legyen olyan kínkeserves a várakozás "élősködjünk" egy kicsit.
