Lehet hurrogni, anyázni, elküldeni a picsába, vagy mit tudom én kikövetni, de akkor is kimondom, hogy eddig egyetlen olyan zenekartól sem estem igazán seggre, amiben Ian MacKaye közreműködött. Jó mondjuk a Teen Idles és a Minor Threat mellett én sem mentem el süket fülekkel. De most figyeljetek, a Fugazi és az Embrace például sosem tudott igazán megérinteni. Aztán amikor a nullás évek közepén, Amy Farina oldalán (aki amúgy a felesége) előrukkolt a  furmányos indie popban utazó The Evens-szel, azt hittem, hogy megtörik a jég, de csupán az első lemezig tartott a varázs. A következő kettőt már nem találtam olyan érdekesnek. Idén azonban elképzelhető, hogy pozitív irányba billen a mérleg, mert Coriky névre hallgató legújabb zenekara (melyet szintén Amyvel visz), első hallásra egészen olyan, mintha direkt nekem találták volna ki. Egyetlen dalból persze nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de a lemezt indító Clean Kill emocionális indie rockja, simán illik annyira a profilomba, hogy optimistán álljak hozzá a folytatáshoz.