Az egy szál kicsiségükben szomorkodó gitáros lányok olyannyira szexik, hogy húúú és azt a mindenit. Ráadásul ehhez szépnek sem kell igazán lenniük. Csak kedvesnek és mélabúsnak, mint amilyen például Katie Crutchfield, a P.S. Eliott melodistája, aki mellékállásban Waxahatchee néven szomorkodik, de nagyon. Tavaly megjelent, egyetlen 8 sávos magnóval rögzített American Weekend című debütálása elejétől a végéig statiszta mentes és leginkább Lou Barlow prüntyögős mivoltára, valamint a korai Elliott Smith kesergésekre illetve a még korábbi Mountain Goats-ra emlékeztet. Az Idei, immáron komolyabb stúdiókörülmények között kreált Cerulan Salt mélabús akkorodjai már kaptak némi zenekari kíséretet, sőt olykor-olykor torzulnak is valamelyest. A fent említett inspirációk mellett pedig a Breeders is visszaköszön, mint ihletforrás. Csüggedtségből tehát akad bőven ezen a lemezen is, ami nem valószínű, hogy mosolygóssá teszi ezt a förtelmes tavaszt, de képzeljük azt, hogy november van és máris megtaláltuk a legmegfelelőbb hallagtnivalót.