A twee popperek olyan srácok/lányok, akik valójában mindig is punkok szerettek volna lenni, de túl aranyosak voltak ahhoz, hogy isten igazából azzá váljanak. Lehet, hogy ez most picit furán hangzott, de tényleg így van. Gondoljatok csak a Tiger Trapre, a Talulah Goshra, vagy a korai Heavenly-re. Ezek a zenekarok ezerszer többet merítettek a 70-es évek punk zenéiből, mint a csilingelő gitár popból. Ugyanolyan nyersek voltak és zajosak, csak nem tekerték maxira a potit a torzítón, illetve társadalmi és politikai problémák helyett, szerelmi adok kapokról és gimnáziumi sérelmekről énekeltek. Mostanra mindez jelentősen megváltozott, hiszen minden olyan zenekar twee pop-ként van aposztrofálva, amiben cuki lányok, cuki dolgokról énekelnek. Na nem mintha ez probléma lenne, csak valahogy számomra sokkal jobb érzés a műfaj autentikusabb változatával összefutni. Nem csoda tehát, hogy majd kiugrottam a bundámból örömömben amikor a skatterbrain blog jóvoltábal  megismerkedtem a Love Cuts-szal. Tavaly megjelent bemutatkozó ep-jük olyannyira originális, hogy szinte hihetetlen, hogy nem a 90-es évek elején született.