Az évszakokat minden minden körülmények között illik köszönteni. Még akkor is, ha történetesen nyálkásak és hűvösek, mint az ősz, vagy épp farkasordítóan hidegek, mint a tél. Most épp az előbbit kéne valamilyen úton-módon üdvözölni, mondjuk valami szomorkás avar szagú balladával, de az túlságosan egyértelmű lenne. Meg amúgy is, ki a frász akar rögtön szeptember elején depresszióba esni? Nyilván senki. Éppen ezért én a magam részéről egy olyan dalt választottam, ami valójában csak a címében utal az őszre. Amúgy csillog-villog, csilingel, csiripel, lényegében tehát sokkal inkább tavaszi. Az elkövető pedig nem más, mint 60-as évek psych popját a paisley undergrounddal és a kiwi poppal pompázatosan ötvöző The Marble Vanity.