Throwing Muses @ Handelsbeurs
Ilyen volt!!! Ilyen volt!!! Ilyen volt!!!
shark, shimmer, start, garoux des larmes, soul soldier, speed and sleep, bright yellow gun, mexican woman, hazing, tar kissers, limbo, finished, furious, vicky's box, bea, pearl, mania
Asszem még a szekvencia is stimmel, de ha nem, az sem baj, mert nem a sorrenden, hanem az összetételen van a hangsúly. Bezonyám, jól látjátok, egy csodálatos életmű összegző kompilációnak lehettem szem és fültanúja, a 80-as évek eleji szeleburdi post-punkos galoppozástól kezdve egészen az ezredfordulós, nagyon gitározós indie rock-ig. Egyszóval lehetett sírni, nevetni, ugrálni. Sőt, az olyan dalokra, mint a himnuszi magasságokban szárnyaló Vicky's Box még karatézni is. Nekem legalábbis sikerült (pedig nem is igazán rugkapálós dal), aminek az lett az eredménye, hogy egy óvatlan pillanatban férfiasan nyakon vágtam egy benga belgát, aki erre úgy reagált, hogy tiszta szívből homlokon csókolt!!! Ráadásul mindez nem sokkal a dal azon része után történt, amikor Kristin azt énekli, hogy "It reminds him of blowjobs. That he's a queer." A kurva életbe, tényleg így történt!!!
Azt mondjuk egy picit furcsáltam, hogy a sokak által csúcslemezként aposztrofált The Real Ramonáról nem játszottak semmit. (állítólag sehol sincs terítéken mostanában) Értitek, ez kb olyan, mintha a Pavement teljes egészében hanyagolta volna a tavalyi turnéja során a Slanted-et. Jó, mondjuk a Not to Soon-nal és a Honeychain-nel eleve nem számoltam, mert lássuk be, elég érdekesen festettek volna Tanya nélkül, de a nagyon sírós Two Steps - ami egyébként az egyik legkirályabb "Pixies szám" a világon - , vagy urambocsá a Counting Backwards szerintem simán elfért volna még a repertoárban. Vagyis izé, ha jobban belegondolok lehet, hogy mégsem. Mármint, ha ezeket is eljátszák, akkor könnyen lehet, hogy örökre ott maradok... Bőven elég volt az én roskatag szívemnek, hogy másfél órán keresztül élő audiovizuális kapcsolatot teremthettem a poptörténelem legegyedibb hangjával bíró Kristin Hersh-el - aki amúgy elképesztően jól tartja magát, nézzétek csak a titiét -, az univerzum legnagyszerűbb ritmusszekcióját alkotó Narcizo/Georges párosról nem is beszélve.
