Tuam népe hajts fejet Brian Kelly előtt, és csókolj kezet neki! Ennyit igazán megérdemel azok után hogy egy egész lemezt szentelt nektek. Jól hallottátok, nektek!

Kívülállóként kicsit nehéz megfogni a dolgot, mert mi itt Alsórákoson nem igazán tudjuk milyen lehet nap mint nap egy cukorgyárban robotolni, fogalmunk sincs a Burke-ökről, és a szűnni nem akaró katolikus/protestáns viszályt sem tudjuk isten igazából átérezni. Azzal viszont tisztában vagyunk, hogy mennyire jó egy hosszúra nyúlt utazás után hazatérni, és ha hiszitek ha nem, egy hithű BVSC szurkolóban gondolati síkon épp úgy megfogalmazódik néha a nagyecsedi focipálya megsemmisítése, mint bennetek a pearse-i stadion porig égetése.

Minderről úgy kívánt nyilatkozni a boci, hogy kicsit háttérbe szorította a gitárpopot, és teret engedett az elektronikának. Digitális dobok, túlvezérelt gitárok, szétsavazott szintifutamok és idétlen Commodore 64-es hangminták vitatkoznak egymással 24 percen keresztül. Valahogy úgy, mint egy képzeletbeli, Television Personalities által kreált Suicide lemezen.