Akárhányszor szóba kerülnek a 70-es 80-as évek, állandóan csak a punkal és az amcsi gimis filmekkel példálozóm, pedig számtalan remek dolog "született" akkoriban.

Bud Spencer, Terence Hill, Daniel Johnston, kúlabbnál kúlabb kvarcjátékok, olcsó béna  szintetizátorok, Commodore 64, nem beszélve a megannyi zseniális kelet-európai rajzfilmről.

Jó persze, tisztában voltam ezzel eddig is, csak annyira lekötött az angolszász munkásosztály óbégatása és az LA-beli tinilányok vinnyogása, hogy ez utóbbi néhány dologra, pontosabban ezek popkultúrális hatására nem figyeltem oda kellőképpen. (leszámítva bádékat) Aztán egyszercsak jó reggelt puszi helyett jól pofánvágott egy Kerstan Wallace nevű austini bakfis hülyegyerek.

Van a kölyöknek egy másik formációja is, amit egy barátnőjével csinál. A recept nagyjából ugyanaz, mint az előbb, csak itt a feldolgozásoké a főszerep és egy kicsit hip-hop-osabb a figura. Elképesztő pl., hogy micsoda slágert kreáltak egy bődületesen szar Kid Rock számból.