Zenésszel akarok járni!!!
Mondtam már, hogy kurvára szerelmes vagyok Hilarie Sidney-be? (a hangjába legalábbis biztosan) Nem? Akkor most mondom. A miértekről szerintem meséljenek inkább a belinkelt dalok. Elég egyértelmű lesz a dolog azt hiszem.
Ő amúgy az Apples In Stereo dobosa, vagyis csak volt, mert nemrégiben kilépett a bandából. Na de nem csak ebben a zenekarban játszott ám. Püfölt például a kissé experimentális vizeken lavírozó Von Hemmling-ben, majd az ex-Neutral Milk Hotel basszeros Lisa Janssen-el létrehozta az elszállós lo-fi indie pop-ban utazó Secret Square-t. Mindezek után pedig kézen fogott egy norvégot, nyakon csípte Jim Lindsay-t (Oranger), és fülön ragadta Mike Snowden-t (Von Hemmling), hogy megalapítsa a High Water Marks-ot. És máris elérkeztünk a lényeghez. Hilarie félretette a dobverőket, gitározni kezdett és többet énekelt, mint valaha. A végeredmény pedig, mint az sejthető volt egy szuper dallamos, slágert slágerre halmozó, bájos noise pop valami lett. A történet tehát szinte hangról hangra megegyezik az "almás bandánál" megismerttel. A különbség csupán annyi, hogy jelen esetben picit több a zörej és valamivel pörgősebbek a dalok. 2004-es, Songs About the Ocean című lemezük simán felveszi a versenyt az AIS életmű bármelyikével, sőt meg merem kockáztatni, hogy némelyiknél még jobb is. Az ezt követő Polar már egy kicsit gyengébbre sikerült, de még így is rendkívül szívmelengető hallgatnivaló.
Ja, és Hilarie kedvenc bandája a Pavement!
