Babapuki Folk
Íme az év utolsó várva vártsága, már ami a medvét illeti. Egyelőre legalábbis így fest a dolog, aztán persze ki tudja mit hoz a jövő. Marhára örültem ám, amikor végre a mancsaim közt tudhattam ezt a lemezt. Egyrészt, mert Kimya az a típusú csaj, akivel bármikor szívesen elmálnázgatnék a kerek erdő közepén, másrészt pedig azért, mert kissé fanyalogva fogadta a szaksajtó, ami ugyebár arra enged következtetni, hogy valójában kurva jó. És tényleg az.
Ez a drága hölgy most egy ilyen gyereklemez féleséget készített, amit részben az ő két éves Pandája ihletett. Természetesen nincs szó semmiféle Papp Ritás aberrációról. Itt kérem a valóság van ábrázolva, méghozzá kőkeményen. Így hát a szövegek főleg a pisi/kaki/puki témák körül mozognak. Ebből kifolyólag undorító is lehetne a dolog, csakhogy őrült viccesen van tálalva minden, úgyhogy egyáltalán nem az. Különben is, a német tv csatornák már 15-20 évvel ezelőtt halálra reklámozták a fingós, szarós játékbabákat. Ha azzal nem volt semmi baj, ezzel miért volna?! A testnedveken kívül említésre kerülnek még különféle medvék, éhes tigrisek, mozgó fogak, a címadó dal pedig tökéletesen rávilágít arra, hogy hogyan kéne tanítani az ABC-t az általános iskolában.
Zeneileg is buggyantabb a helyzet, mint bármikor. Az amúgyis lökött dallamokat huncut viháncoló kölyök nyöszörgések, (néhány számban még énekelnek is ezek a pokolfajzatok) és mindenféle gyerekjáték zajok egészítik ki. Ettől aztán tényleg zabálnivalóvá válk az egész. Nem rajongok túlságosan a csecsemőkért, de így messziről szemlélve valahogy mégis kurva aranyosnak tünnek.
