Foci, vagy koncert? Ez itt a kérdés. Pontosabban ez volt a kérdés a tegnapi nap folyamán. Mivel a meccsben simán benne volt egy esetleges holland zakó, inkább az utóbbi mellett tettem le voksomat. Az pedig, hogy jól döntöttem-e vagy sem, pillanatokon belül kiderül. Szóval, eljött a nyár, rekkenő a hőség, a csajokon alig van ruha, blablabla.... Én is, mint mindenki Kaliforniában szeretnék ejtőzni egy pálmafa árnyékában, miközben nagyobb mozgásigénnyel megáldott embertársaim azon fáradoznak, hogy minél nagyobb hullámokat lovagoljanak meg. 

Annak érdekében, hogy legalább lélekben eme csodás helyen lehessek, meló után lenéztem az erzsébet téri gödörbe, ahol 3 szörfös banda kívánta táncra perdíteni az oda látogatókat. Elsőként a budapesti székhelyű Cowabunga Go Go! lépett a pulpitusra. Szimpatikus formáció, amolyan Ventures-ös muzsikát játszanak némi garázs rock-os attitűddel. Zeneileg van még hova fejlődniük, de annyira lelkesek voltak, hogy szerény véleményem szerint egy-két éven belül egész klassz banda válhat belőlük. A közönség is díjazta a produkciót, főleg az első sorban ugrabugráló kemény mag. Nekik még a ráadást is sikerült kicsikarniuk. Úgyhogy hajrá skacok, rendben lesz ez. Az már most biztos, hogy a basszusgitáros hölgyeményt nem fogom tudni egy könnyen kiverni a fejemből.

Némi átszerelés, és tötymörgés után máris a színpadra pattant Oroszország első számú psycho surf zenekara a szentpétervári Messer Chups. Őket már láttam egyszer Szlovákiában. Egész jó bulit csináltak, ezért úgy gondoltam, hogy ma sem lesz ez másképp. Külön öröm volt számomra, hogy a ritmusszekciót ezennel egy élő személy testesítette meg. (Szörnyen undorító találmány a dobgép. Stúdióban biztos jó meg minden, de élőben valahogy olyan röhejes.) Amint a húrok közé csaptak, egyértelművé vált, hogy Kaliforniának bizony lőttek egy időre. A napsütötte tengerpartot vámpírok és zombik lepték el. A helyszín egyre inkább egy gonoszsággal teli temetőre kezdett emlékeztetni. Vér azért szerencsére nem fojt, csak a hátérben lévő kivetőn fröccsent szét időnként valami.

Most biztos mindenki azt hiszi, hogy egy black metal koncertre teleportáltam magam, pedig nem így történt. Hasonló zenét játszanak ők is, mint magyar kollégáik, csak jóval betegebb stílusban. A beaches-es nadrágot és az atlétát szűk, testhez simuló cuccok, a lótusz virággal tűzdelt vállra omló hajat, pedig agyon sminkelt arc, egyenes frufru és vérvörös ajkak váltották fel. Vicces dolog ez a rágógumi horror, de nekem fél óra bőven elég volt belőle. Kicsit untam már a rémisztő kacajokat és az állandóan ismétlődő I am dead, i am zombie felkiálltásokat, illetve fáradt is voltam már, úgyhogy az estét záró Psycho Mutants-ot nem vártam meg, inkább  hazafelé vettem az irányt.

Az Astoriához érve a buszmegállóban megpillantottam egy Italia pólóban feszítő fenegyereket, aki igencsak lógatta az orrát. Ebből arra következtettem, hogy számomra egész biztos kedvező eredménnyel zárult a mérközés. És valóban így történt. Hollandia-Olaszország 3:0. Jó meccs lehetett. A koncertek sem voltak rosszak, de egy kicsit azért bántam, hogy az utóbbit választottam.