Minden évben akad legalább egy olyan zenekar, akikért eszetlen tiniként tudok rajongani. 2006-ban The Pipettes felfedezése egy kisebb fajta csodával ért fel. Tavaly a Vampire Weekend-é volt a főszerep. Idén pedig azt hiszem a Titus Andronicus lesz az ügyeletes kedvencem.

Képzeljétek el, mi történne, ha néhány hétre összezárnák a The Jesus and Mary Chain-t és az Arcade Fire-t egy panelház alagsorában probáló otromba garázs rock bandával, és máris meg van a válasz arra a kérdésre, hogy milyen zenét játszik ez a magát egy Shakespeare darabról elnevező new jersey-i zenekar. Zajosak, elkeseredettek és dühösek, de ez csak a felszín, ami mögött hatalmas popérzékenység lapul. A gitárok koszosak és agyon vannak torzítva. Az énekes pedig néha úgy üvölt, mint egy hobbit, akinek a farkára léptek. Én már baromira várom a debütlemezt. És ti?