Szeretném leszögezni, hogy kurvára nem érdekel, ha magamom kívül senkit nem érdekelnek a Best Coast-os bejegyzéseim. Addig biztos nem hagyok fel velük, amíg olyan dalokba botlok, mint az alábbi.
Best Coast - That's The Way Boys Are
Döbbenet, Ámulat, Sokkkkkkkkkk, mert mostanra az is kiderült, hogy a leányzó nem csak zseniális dalszerző, hanem kiváló újraértelmező is. Elképesztő, mit hozott ki ebből az alapvetően hibátlan, ám de valmiért kissé bénán előadott ős régi slágerből.
Ezzel a címmel kerül kibocsátásra 2010. január 26-án a Magnetic Fields (állítólag továbbra is szinti mentes) új lemeze a Nonesuch Records gondozásában. Ilyen szép lesz és az alábbi dalokat fogja tartalmazni.
1. You Must Be Out of Your Mind
2. Interlude
3. We Are Having a Hootenanny
4. I Don't Know What to Say
5. The Dolls' Tea Party
6. Everything Is One Big Christmas Tree
7. Walk a Lonely Road
8. Always Already Gone
9. Seduced and Abandoned
10. Better Things
11. Painted Flower
12. The Dada Polka
13. From a Sinking Boat
Ma este 18 órától a Szub.hu rádiónak köszönhetően 120 percen keresztül The Clash-től lesz hangos az éter! Hallgasd, aztán meséld el milyen volt, mert én sajnos szinte biztos, hogy le fogok maradni róla.
Kéne valamit írnom a pénteki kőbányai garázdálkodásról, de egész egyszerűen nem találom a szavakat.
Szerencsére a Witkin (az ország legfaszább punk zenekara) gitárosának sikerült szavakba öntenie mindazt, amire én valamiért képtelen voltam.
Kösz mindenkinek, aki ott volt. OI!
.jpg)
Az van, hogy menthetetlenül és végérvényesen belszerettem Bethany Cosentino-ba. Eme nyáladzásom alapján mondjuk ez borítékolható volt. Az viszont, hogy ő is szeret, már korántsem volt ennyire egyértelmű. Pedig minden bizonnyal így van, mert a nagyszerű bemutatkozó kislemez, és a nem kevésbé zseniális Where the Boys Are kazetta után nemrégiben két vadiúj 7"-el is megajándékozott. Összesen tehát már négy hangzóanyagot bocsátott ki idén, melyek mindegyike hibátlan. El vagyok kényeztetve bassza meg.
A Make You Mine dalai (egyet leszámítva) demo formában már ismerősek lehetnek. A Black Iris két gyöngyszeme azonban még olyan friss, hogy szinte ropog. Ezenkívül felkerült a myspace oldalára egy eddig ismeretlen dal (Wish He Was You), mely remélhetőleg egy nem túl távoli albumról is visszaköszön majd.
Aki pedig bírja a mixtapeeket, annak itt van egy a kisasszonytól személyesen. Elég egy pillantást vetni a tracklist-re és azonnal világossá válik, hogy minket (engem és őt) az Isten is egymásnak teremtett.
Most pedig videózzunk egyet, merthogy abból is van új
Malkmus és Cuomo úgy gondolta, hogy az lesz a legjobb, ha egyesítik erőiket és gyorsan összedobják az év középiskolás power pop lemezét. Mielőtt nekiestek volna, azért kikérték a They Might Be Giants és az Elephant 6 kollektíva véleményét a dologról. A válasz természetesen igen volt, azzal a feltétellel, hogy szerepelnie kell a korongon egy Beach Boys ihletettségű dalnak.
de abban az állapotban, amiben most vagyok, muszáj bevallanom, hogy az alábbi dal 3. percétől, egész pontosan 2:54-től (lemezen a másodiktól) folyamatosan a sírógörcs kerülget. sőt, 10-ből 9-szer száz százalék, hogy el is bőgöm magam.
.jpg)
90-es éveket idéző, érzelmes, néha picit kiabálós, de mindenképpen táncolható ének/gitár, dob/casio szinti felállású csaj rock duó.
-------------------------------------------------------------
80's hardcore vs. 70's Punk, avagy szélsebesség vs. középtempós zakatolás. A Freeze találkozása a "brit" Black Flaggel. + a szombathelyi hc legenda, valamint egy zenekar, akikről még senki nem tud semmit...
2009. December 10. Budapest @ A38
ONYX (USA)
Belépő: 4500/5500 HUF
Gondolom másnak is feltünt már, hogy a 35. másodperctől kezdődő torz gitár röfögés nem igazán illik a zenekar imázsához.
Mit keres itt ez az acélos téma, és miért egy 40-50 év körüli hippi ontja magából? Pont úgy néz ki a fickó, mint akinek zsenge korában minden vágya az volt, hogy ő legyen a következő Björn Ulvaeus. Tételezzük fel, hogy tényleg ez az igazság. Ez esetben simán elképzelhető, hogy 20 évvel ezelőtt volt egy ABBÁ-ra hajazó zenekara, csak épp semmire nem vitte vele. Aztán mivel kemény fából faragták - mert miért ne faraghatták volna abból - a 21. században összeállt néhány tinivel, hogy megvalósítsa mindazt, amit a múltban elhalasztott. Ez így ebben a formában teljesen logikusnak tűnik, egészen a metálos riffig. Arra úgyanis továbbra sincs magyarázat. Sőt, az előbbi gondolatmenetből kiindulva talán még érthetetlenebb a jelenléte. Mi az istenért játszana egy 70-es évek beli gumi pop-on szocializálódott tag metált, egy mai gumi pop csapatban? Ennek semmi értelme. Lehet, hogy emberünk valaha egy dühös crossover csapatban tépte a húrokat, és mostanra jött ki belőle az évtizedekig elnyomott érzékeny hippi? Képtelenség. Vagy még sem?
Törpe méretű sörök fogyasztásával múlatni az időt a Szajna parton egy rakás buzi társaságában kurva menő dolog. Egészen addig, amíg életed egyik legjobban várt koncertjét el nem baszod vele.
Néhány utcával lejjebb egy bizonyos Jonathan Richman csak arra várt, hogy eljátszhassa nekünk az I'm a Little Dinosaur-t, az Ice Cream Man-t, vagy urambocsá a Pablo Picasso-t. Mi is erre vártunk, az "előzenekar" senkit nem érdekelt. Éppen ezért csak 1 órával a "kapunyitás" után tántorogtunk az eseménynek helyt adó Café de la Danse-hez. A teremből kiszűrődő francia karattyolás arra engedett következtetni, hogy még van időnk egy gyors slozira. Hát kurvára nem volt. Ahogy előzenekar sem. Tommy Larkins ugyanis nem a bemelegítésről gondoskodott. Ő Ricsi bácsi dobosa, csak mi erről nem tudtunk. A francia karattyolás pedig Jonathan-től származott, mivel volt annyira jófej, hogy az átkötő szövegeket íly módon prezentálja. Sajnos lófasznyi idő sem volt már a végkifejletig, ezért sok mindent nem tudok mondani. Egy biztos, akárhányszor a mikrofonhoz lépett, úszott a terem a kacagásban. Mi is, pedig egy kukkot nem értettünk belőle. De talán nem is kellett. Bőven elég volt nézni, hallgatni ezt a végtelenül kedves, mosolygós, kissé talán bolondos uraságot. Néhány perc volt az egész (ennyi jutott nekünk) de az olyan őszinte, amihez foghatóval én még a büdös életben nem találkoztam.
Ha mégsem, akkor ideje megismerkedni Laura Jansen-nel. Igaz, csupán egyetlen dal erejéig hasonult a három mellű pop dívához, de az több, mint kísérteties.
.jpg)
Ezt bátran állíthatom, mivel én is az vagyok. Mondjuk nem tagadom, néhány pálmafa és egy pezsgővel örjöngő, galambokat kergető hatalmas plüssmedve jó ha párosul ehhez az életérzéshez.
Hát nem pont olyan, mintha egy hangos gitár rock-on nevelkedett, hallójárat barát Animal Collective Titus Andronicus számokat játszana? NEM!!! Csak a felszínről vizsgálva tűnik úgy. A Surf City valójában egy kivételesen zseniális The Clean adaptáció. Mi másról lehetne szó egy új-zélandi zenekar esetében? Arrafelé pont annyira lehetetlen kikerülni a Flying Nun Records-os bandákat, vagy bármelyik Kiwi Pop alakulatot, mint Angliában a Beatles-t, vagy nálunk Kadlott Karcsit.
Ja igen, a nevük kezdetben innen eredt. Aztán új "példakép" után néztek.
Nem a The Jesus and Mary Chain-től, nem a The Vaselines-től, és nem is a Belle & Sebastian-tól. Természetesen a Teenage Fanclub-ról van szó. A glasgow-i quartett utoljára 5 éve adott ki hangzóanyagot, ideje volt tehát kicsit felpörgetni az eseményeket. Norman Blake énekes/gitáros 2010 elejére ígéri a Shadows névre hallgató kiadványt.
Most pedig sírjunk együtt.
Tudom, hogy előkerült az a zsebkendő. Évek óta hangoztatom, hogy ha van zenekar, amire mindenféle rosszindulat nélkül ráaggatható az EMO jelző az a TF. Szinte biztosra veszem, hogy szegények folyamatos inzultálás alatt álltak az általános iskolában. Mondjuk ez valószínűleg a Mayhem tagjaira is igaz, csak ők búslakodás, illetve meseszép pop dalok helyett mészárlás formájában vezették le indulataikat korábbi sérelmeik miatt.
De nem ám. Ő ott bizony Mac McCaughan, illetve a Superchunk legújabb kislemezének A-oldala. Döbbenet. Egy az egyben olyan, mint egy Pharmacists szám, csak nincs gitárbűvőlés. 180 fokkal elfordítva a lemezt pedig itt-ott szóról szóra a Thermals köszön vissza. Mi a jó isten folyik itt? A mester nyúlja a tanítványt? Én ezt nem értem.
Pixies, Dinosaur Jr. Sebadoh, The Jesus and Mary Chain, My Bloody Valentine, Polvo, The Vaselines, The Feelies, Swervedriver, Blur, Eric's Trip, Pavement.
Eddig nagyjából így áll a helyzet. Már ami a 80-as 90-es évek legfontosabb zenekarainak újraegyesülését illeti. A napokban azonban felröppent egy pletyka, miszerint Washington, D.C. Post-Hardcore büszkesége, a Jawbox is feliratkozhat a fenti bandák mellé. Egyelőre csak annyi biztos, hogy December 8-án fellépnek az NBC, Late Night With Jimmy Fallon című műsorában. Hogy lesz-e a dolognak folytatása, az még a jövő zenéje.
Daniel Johnston béka szerű képződménye életre kelt. Méghozzá 3 dimenziós formában, egy Super Mario-hoz hasonló kúszómászós játék főszereplőjeként. Sőt, valójában az egész virtuális őrület a művészúr rajzain alapszik. Talán még a Continued Story borítóját ékítő küklopsz denevér is feltűnik valamelyik pályán. Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy a zenei aláfestést is Dániel szolgáltatja. Jó mi? Jó hát! Az egyetlen szépséghibája a dolognak az, hogy kell hozzá egy iPhone.
Most, hogy végre eszébe jutott a napnak, hogy a nyár valójában már hetekkel ezelőtt véget ért, lassan jöhetnek az évszaknak megfelelő parkban ücsörgős, mámoros őszi sétákat idéző dallamok. Már akinek erre van szüksége. Én egyelőre maradok a pálmafáknál , mert akárhogy is nézzük egy felhőben uszó, ködös, tengerpart azért még mindig szívderítőbb látvány, mint egy nyálkától tocsogó októberi Orczy-kert.
trailer trash tracys - candy girl
Best Coast kedvelőknek erősen ajánlott.
Íme a konkrét magyarázat arra, hogy miért olyan zseniális Julie Doiron idei lemeze:
"This is what Pavement’s new album could have sounded like if they were replaced Mark Ibold with Julie Doiron on bass guitar."
(Ha valakinek esetleg birtokában van a kiadvány, vagy tudja, hogy melyik áruház foglalkozik Shotgun & Jaybird hanghordozók értékesítésével azonnal szóljon!!!)
.gif)
Dokumentumfilm a pop zene egyik bölcsőjéről, a punk-tól a csilingelő gitárpop-ig. Ami nekem megvolt egykoron, de elkótyavetyéltem valahova. Egy szimpatikus dunedini kiwi rajongó azonban feltette az egészet a legkedveltebb videómegosztó csatornára.
Remélem mást is kurvára izgalomba hoztam, nem csak magamat.
ENJOY!
Ez a kérdés bennem is felmerült már nem egyszer.
09/11/12 Madrid, Por Confirmar
09/11/14 Ravenna, Bronson
09/11/15 Rome, INIT
09/12/11 Minehead, 10 Years Of ATP
Mélyen tisztelt popkultúrált Nyugat-Európa! Ez így, ebben a formában kicsit soványnak tűnik. Cselekedni kéne!!!
Két dolog miatt érdemes megismerkedni ezzel a 90-es évek derekán működő Buffallo állam beli, méltatlanul kevés figyelemet kapó zenekarral.
1.
Ritka az ilyen zseniális névválasztás.
2.
Valamiért képtelenek voltak eldönteni, hogy a Superchunk, Archers of Loaf, Hüsker Dü, Swervedriver, Sonic Youth stb... féle zajos indie rock, vagy a Dischord Records emocionális Post-Hardcore bandái mellett tegyék le voksukat . Komoly dilemma lehetett ez akkoriban. Olyannyira, hogy isten igazából sosem tudtak dűlőre jutni ez ügyben. Kész szerencse, hogy így történt, mert ennek az éveken át tartó bizonytalanságnak egy rendkívül érdekes mutáció lett az eredménye.
