Hahó Ivy, mégis mi a rosseb akar ez lenni??? Addig stimmel, hogy ilyen kurva zajos punk maszatolás, de konkrétabban? Az úgy oké, ha azt mondom, hogy olyan mintha a Sonic Youth középlomha Germs-t játszana???

Szentséges ég! Ezek életképtelenebbek, mint a Beat Happening és a Moldy Peaches együttvéve! Sőt talán még a Wondering Lucy-nél is esetlenebbek. Hiába, így jár az, aki a fenti bandákat tartja a legnagyobb példaképének. Mintha csak magamat látnám hangjegy formába öntve egy kottafüzetben.

Rendületlenül turnézik a Neutral Milk Hotel, nemrég új lemezzel jelentkezett a Circulatory System, és a Nana Grizol (mondjuk ez csak egy ep, de ilyesmin ne akadjunk fenn), Söcsö minap posztolt egy pompásat a Lunchbox nagyszerű visszatérő albumáról, alant pedig egy obskurus 90-es évekbeli banda idén összegyűjtött rövid életműve hallható, amit a seattle-beli Jigsaw Records-nak köszönhetünk. Hát mi ez, ha nem az "athéns-i popkultúra" feltámadása.

Gond egy szál se! Tegyetek úgy, mint az atlantai Dinos Boys és magától megoldódik a probléma.

Uramisten, ez aztán a kbd punk revival! Csak úgy tombol, örjöng, tajtékzik  az Angry Samoans féle neurózis. A basszeros csaj, meg... Te jó ég! Asszem mostantól szerfelett odafigyelek a csodálatos nevű, zeneileg és szövegileg egyaránt rendkívül kifinomult portlandi Piss Test munkásságára.

Még ki sem hevertem a pesti Blondie koncert okozta sokkot, de máris itt a következő. Október 24-én Elvis Costello performansz lesz a müpában!!!!!!!!!!! Értitek??? Elvis "teremtőszentatyaűristen" Costello!!!!!!!!!!! Szóló előadásról van szó amúgy, ily módon egészen biztos, hogy nem táncoljuk rongyosra a talpunkat, de annyi baj legyen. Már önmagában az is csoda, hogy a 60. szülinapját, ezzel a retrospektív jellegű turnéval ünneplő csodabogár átlépi egyáltalán az osztrák-magyar határt. Hú bakker, én már attól baromi boldog lennék, ha az alábbi 3 dal közül legalább 1-et eljátszana. Mondjuk a másodikat (kb 3:21-től), ami nem csak Billie Joe Armostrong szerint az egyik legbatthyányibb dolog a világon, (naná hogy az, hiszen néminemű túlzással erre a szerzeményre épül a fél Green Day életmű) hanem szerény véleményem szerint is.

Nagyon Go-Go's, szerfelett Little Girls, piszkosul Pretenders és roppant mód Bangles. Akárcsak a tavalyi album teljes egésze. Optimista medve lévén bízom benne, hogy a Július 23-án napvilágot látó Only Come Out At Night című harmadik nagylemez komplettségére is igaz lesz mindez.

"the Jam as played by Superchunk through a Guided by Voices filter"

"...plays its songs with the same careless smirking approach as slacker legends like Pavement or the Replacements,"

Those lyrics, and a Ramones-y beat cribbed from “Rock ‘n’ Roll High School”, last all of a minute. "

"Ward resembles a Teenage Hate era Jay Reatard"

"Ward in taking the listener to such locations in time as Berkeley ’89, London ’79, and Austin ’98"

Hú bakker, ilyen ínycsiklandó kedvcsináló idézet áradat után nem is tudom mit mondhatnék még. Talán annyit, hogy a címszereplő zenekar Crunch című második nagylemezéről nekem valamiért elsőre leginkább a Bananas kurva hangos, szuper dallamos, rommá torzított gitárokkal operáló pop centrikus garázs punkja ugrott be.Illetve néha a Toys That Kill. Nyilván azért, mert nagyjából rájuk is igazak a fenti hasonlatok.

Avagy a szavak, amikkel a londoni Los Pepes körülírta magát. Hogy ez mennyire igaz, azt nem tudom. Ily módon én a magam részéről inkább úgy fogalmaznék, hogy a banda, amelyik a power pop-ot leginkább a punk felől közelíti meg, kb úgy, ahogy a Protex és a Zeros tette hajdanán.

              Söcsö a minap írt egy remek posztot egy remek zenekarról, de arról galád módon hallgatott, hogy annak a remek blognak a remek posztjában, amiben arra a remek zenekarra rátalált egy még remekebb zenekarról is írva vagyon. Íme a párizsi a Cheap Riot, akik tényleg olyanok, mint egy Buzzcocks bőrbe bújtatott Television Personalities.