Most például a Breederst és a Throwing Musest is megjárt csodálatos Tanya Donnelly jelentette be, hogy 20 év után újra összepasszintja a Belly-t!!!!!!! Sőt, állítólag az sem kizárt, hogy lemez is lesz az örömteli egybekelésből!!!! A visszatérő turné Angliából indul, majd az Egyesült Államokban folytatódik és remélhetőleg az öreg kontinensen ér végét.
Annyira nem történik semmi mostanában a pop kozmoszban, hogy ijedtemben már a nyugdíjbavonulás is megfordult a fejemben. Aztán jött a Sheer Mag, Can't Stop Fighting című vadiúj dala és hipp-hopp visszazökkentem a szorgos munkásélet mindennapjaiba.
Az őrült bájos Tacocat is új lemezzel jelentkezik idén. A Lost Time névre keresztelt kisded Április 1-én fog napvilágot látni a seattle-i Hardly Art klinikán. Íme a szerfelett baglyos borító, alant pedig az első single.
Thermals-szal kezdjük az évet, mégpediglen azért mert március végén jön a We Disappear című új nagylemez. Íme az első fecske, ami egészen úgy hat, mintha már legalább háromszor megjelent volna, de ez engem csöppet sem zavar. A lemezről lemezre "ugyanazokkal a dalokkal" való operálás ugyanis az ő esetükben teljes mértékben megengedett. Részemről legalábbis mindenképpen.
LEMEZEK
joanna gruesome - peanut butter
andy human and the reptoids - s/t
the manhattan love suicides - more heat! more panic!
the minneapolis uranium club - human exploration
just jeffrey - coffee, tea & me
downtown boys - full communism
built to spill - untethered moon
party lights - i see the lights
KONCERTEK
thurston moore @ a38
sheer mag @ müszi
calvin johnson/lime crush @ müszi
peach kelli pop @ aurora
nervosas @ müszi
Régi iskolás Blondie impressziók, meg még egy csomó minden más a power pop univerzumból, de az előbbin van a hangsúly.
Sokszor filóztam már azon, hogy kéne csinálni egy fesztivált csupa obskúrus csajbandával, vagy alig ismert új-zélandi gitárpop zenekarokkal. Most viszont hogy végre fülügyre vettem a londoni Shopping, Why Choose című idei lemezét, mindezt azonnal sutba vágtam, mert immáron inkább egy bombasztikus dizsiben gondolkodom, ahol kizárólag olyan dalokat nyomatnék, mint amilyen az alábbi.
Jelenleg legalábbis mindenképpen. Ezt azóta tudjuk, hogy a nullás évek elején Tranzmitors nevű zenekarával kvázi felrobantotta a műfajt. Azóta pedig hálistennek évről-évre detonálgat egy kicsit. Vagy épp nagyot, attól függ milyen kedve van. Idén például kétszer is eldurrantotta magát. Első körben még év elején, Fashionism nevű vadi új bandájával adott ki két klasszikus értelemben vett power pop kislemezt.
Aztán jött a november és egy szólóban rögzített, izzig-vérig brit hagyományokon alapuló power pop/punk/mod/pub rock "opera" hegedűvel, zongorával, csengettyűkkel, orgonával, imitt-amott Robert Smith-t idéző vokálokkal meg a franc tudja még mi minden mással, amitől én személy szerint atomjaimra estem szét.
Tél van, hideg, lucsok, mocsok, úgyhogy most szépen fogom magam és elhúzok a francba Indonéziába, egészen be a dzsungel közepébe (vagy ki a beach-re, ez már részletkérdés) és lokális zaj popot fogok hallgatni egy vakargatni való orángután társaságában.
Hatásos volt az előző posztban deklarált pofoncsokor, mert amint elcsattantak, máris belebotlottam Montreal legtündéribb "ördögeibe", akik angolul megénekelt, elektronikus pszichedeliával átszőt francia csajpopjukkal egyből írásra késztettek.