Brian Kelly az ír bocik legbocibbika, avagy a So Cow agya Half Forward Line néven új bandát alapított. Sőt már egy lemezt is összeeszkábált, ami kb annyiban különbözik csak a korábbi kiadványaitól, hogy picit kevesebb a Deerhoof és valamivel több az új-zélandi gitárpop hatás. Bár a fene tudja, lehet, hogy csak elsőre tűnt így. Ami viszont tutira újdonság, hogy néhány dalban a felesége is megcsillogtatja énektudását.
De nem! Fabienne Delsol a 90-es és a 0-ás évek psych pop/beat/ye-ye istennője tényleg vadiúj fényképeket töltött fel facebook oldalára, melyekből egyértelműen kiderül, hogy új lemez van készülőben.
A fotókból az is egyértelműen kiderül, hogy a legendás, kizárólag analóg technológiával felszerelt Toe Rag Studios falain belül készültek. Ergo a korábbiakhoz hasonlóan, most is itt rögzítik a lemezt, ami kb 200 százalékos garancia autentikusságára
További infók hamarosan. Addig is nosztalgiázzunk egy kicsit.
Rikoltozós feminista csaj punk San Franciscoból, akik névválasztás kategóriában nálam máris megnyerték az idei fődíjat.
A világ összes hörgő, morgó true metál bandájába nem szorult annyi dög, mint ebbe a texasi trióba. Ekkora energiacunami biztos nem fog már a nyakadba szakadni idén.
Aztán ha kidorbézoltad magad, csapatsd szét az agyad a dobos vegytiszta noise rock alakulatára.
Majd pattogj egy marha nagyot a basszgityós lány cuki post-punk formációjára.
Ők az legújabb példa arra, hogy idén egész egyszerűen képtelenek abbahagyni a csajok az indie rockolást. Amúgy sosem hallottam még róluk. Az alábbi dal alapján azonban úgy tűnik, hogy csípni fogom őket, mert az első lemezüket beharangozó két dal tisztára olyan, mintha a Polvo, Julie Doiron-t játszana.
Ennél csodálatosabb dalcímet perpillanat el sem tudok képzelni. Még a futáshoz is megjött tőle a kedvem, pedig rohadtul utálok szaladgálni. Roppant ijesztő zenekar amúgy. A Maximum Rocknroll ama kérdésére, hogy miként írnák körül a zenéjüket, azt a választ adták, hogy "baby bitch gremlins who love hardcore". Szerintem baromira beletrafáltak.
Ez az örökérvényű közhely olyannyira igaz, hogy én is majdnem beleestem, mert fogalmam sem volt arról, hogy a tavalyi nagyszerű Outer Heaven mellé egy társlemezt is készített a Greys. Torontó post-hardcore pionírjai decemberben adták ki a Warm Shadow névre keresztelt "partnert", amiről egyedül az I'd Hate To Be An Actress című dal lehet ismerős, melynek eredetije (I'd Hate To Be An Actor) a Repulsion ep-én hallható.
Ami az előzőhöz hasonlóan, egy saját szerzeményt és egy feldolgozást tartalmaz. Utóbbit a Corrosion of Conformity tette naggyá 1985-ben.
Semmi sem biztos, csak a halál. Meg az, hogy jövőre jön az új Belly lemez. Koncerteken már játszák az friss dalokat.
Amennyiben csíped a zajos gitárokat és a punkos lendületű post-hardcore-t, bizonyára nem ismeretlen számodra a Drive Like Jehu, vagy a Hot Snakes. A Chicago-i Meat Wave-ről azonban lehet, hogy még nem hallottál. Ha így van, sürgősen pótold az elmaradást, mert tuti biztos, hogy karmolni fogod őket. Íme az új lemez, amit maga a zaj pápa Steve Albini producerált.
Emitt pedig egy lehetőség arra, hogy élőben is szembesülhess a hallottakkal.