A When You Motor Away... blog a következőképpen írta körül a lemezügyileg nemrég debütáló Vital Idles tevékenységikörét:
"The band has drawn comparisons to Kleenex, Life Without Buildings, The Raincoats, and even The Smiths. We get that, but we tend more to regarding them as the love child of The Clean, Beat Happening and Yes On Blood-era The Mallard (which was one of our favorite albums in 2012)."
Osztom a véleményüket.
Hiperszuper new wave, szintipop punk agymenés Toyota Avalontól és Shirley Mistakentől. Íme az első nagylemez, aminek ha hiszitek, ha nem, magyar vonatkozása is van, lévén hogy az utómunkálatokat az a Geza X (Gedeon Géza) végezte, aki a 70-es években a kalifornia punk szintér egyik legkeresettebb "hangembere" volt. Nem vicc, a Dead Kennedys-től kezdve az Avengers-en át a Germs-ig, minden menő banda vele akart dolgozni. Máskülönben pedig a saját formáció is zseniálisak voltak.
Meg mertem volna rá esküdni, hogy korunk legnagyszerűbb Weezer, Teenage Fanclub és Johann Sebastian Bach imitátora végleg befejezte gitárpop pályafutását és visszatért dühöngő hardcore gyökereihez, de szerencsére nem így történt. Olyannyira nem, hogy Július 26-án jön a Kill the Lights címet viselő új Tony Molina lemez, melynek első 71 másodperce máris fülugyrevehető.
Nyáron jön az új Marbled Eye lemez, amit remélem nem csak én várok nagyon. Oakland város post-punk reménységeit ugyanis minden olyan jóérzésű polgártársamnak imádnia kell, aki kicsit is érdeklődik a műfaj iránt.
Egyszer volt, hol nem volt, nekünk is volt egyszer egy hasonszőrű zenekarunk. Úgy hívták őket, hogy 40 Days. Kár, hogy mostanra elnyelte őket a föld.
Néha a csajokból is megárt a sok. Valami ilyesmire gondolhatott Lucy Spazzy, amikor Lucy and the Rats néven új bandát alapított, melyben rajta kívül kizárólag csúnya férfiak tépik a húrokat. A Spazzys-ben eltöltött majd 20 évnyi matriarhális zenebonálás után mondjuk nem csodálom, hogy szükségét érezte a váltásnak.
Valaki mutasson már légyszi egy eszeveszettül cuki izlandi csaj pop zenekart, mert én állandóan csak ilyen faszkaszabolós gyilokpunk bandákba botlok.
Furmányos, kiabálós, táncos new wave, post-punk, 60-as csajpop, egyveleg Washington D.C-ből.
Hagyományörző, csupa csaj garázs pop / beat csapat némi pszihedelikus beütéssel, a koalák és a kenguruk földjéről. A dátum pedig még véletlenül sem ezerkiláncszázhatvan akárhány, hanem 2018!!!
Kikacagnak, mert szerinted már a Tiger Trap és a P.S. Eliot is bőven a punk kategóriába esik? Ne foglalkozz vele! Hallgasd őket bátran, mert mindkét együttes zseniális. Ha pedig valami hasonlóra, de mégis kicsit másra vágysz, lökd a lejátszóba a Nectar új nagyemezét és rángatózz rá addig, amíg görcsbe nem áll a hátad.