Az utóbbi időben annyira szefós voltam, hogy elfelejtettem magam reklámozni. Íme a Brigitte Bardot, az Atlantis, a Jonathan Richman és a Clothilde típusú mese elmaradások.

Mostanában kicsit túltoltam a gorombaságot, amit muszáj valahogy kompenzálnom. Mit szólnátok mondjuk egy zajtengerben lubickoló, álomszép finn shoegaze lemezhez?

Na jó, ezzel a dumával picit még magamat is átvertem. Az alábbi nem hivatalos videónak köszönhetően ugyanis ebből a posztból sem maradhat ki a brutalitás. Mégpediglen azért nem, mert a 70-es évek legkegyetlenebb bosszúfilmjéhez (Akit félszeműnek hívnak) annyira passzol a Minä, aina varázslatosan szép záródala, hogy az már-már zavarbaejtő.

Ausztrália lassan, de biztosan az ótvar, a mocsok és a fertő szinonímája lesz. Komolyan nem értem, hogy ebben a csodálatos országban, miért hőbörögnek ennyit az emberek. Jó, a sivatag közepén élőket még megértem, de mi a pöcsöm bajuk lehet például a Byron Bay-ben élőknek?????

Amennyiben ezt a lemezt végighallgatod, vért fogsz fosni 3 hónapig.

Az utóbbi időben nagyon begorombultak a brit zenekarok. Az előző két posztom is erről tett tanúbizonyságot. Vajon mi lehet az oka ennek a hirtelen támadt dúlifulizásnak? Talán a  Brexit? Vagy az hogy mostanában sorra  elpáholják a csapataikat a Bajnokok Ligájában? Hallgassátok meg a leeds-i Cool Jerks első nagylemezét és mindenre fény derül.

Annyira szép ez a lemez! Oly csodálatos! Csak úgy árad belőle szeretet! Egy elefánt méretű protonágyúból sem sugárzik így a pozitivitás.

Agymarcangolós anarcho punk, gótikába hajló halál rock felhangokkal. Kb mintha a Vex, Icons Of Filth dalokat játszana.

Egészen tegnapig fogalmam sem volt Jesse Michaels eme projectjéről, (pedig 8 éve már volt egy nagylemezük), de most már szerencsére van és baromira őrülök neki, mert az új Ep tisztára olyan, mintha egy ska nélküli, hardcoreba fordult Operation Ivy kiadvány lenne.

Sudbarrybe nem csak azért utaznék el, hogy fejest ugrojak a várost körülvevő egymillió tó valamelyikébe, hanem azért is, hogy lepacsizzak a Tommy And The Commies-zal, mert az új Ep talán még a tavaly előtti debütlemeznél is pöpecebbre sikerült. The Undertones, Buzzcocks és The Clash rajongóknak marhára kötelező!

Léteznek olyan zenekarok, amelyek nem érik be évi egy lemezkiadással. A Pavementtől rengeteget öröklő Helvetia is közéjük tartozik. Idén eddig kettőnél tartanak, ám ha ilyen tempóban folytatják, az sem kizárt, hogy egészen négyig menetelnek.