Moonbeams

Lomhák, mint én, kedvesek, mint ti és pont olyan csodálatosan búgnak, mint a My Bloody Valentine.

Lomhák, mint én, kedvesek, mint ti és pont olyan csodálatosan búgnak, mint a My Bloody Valentine.
Megkésve bár, de törve nem, íme az új Superchunk videó, ami oly mértékben zsadányi, hogy inkább nem is mondok róla semmit.

Azt egyébként tudtátok, hogy a Pavement All My Friends című dalának kezdetben Sebadoh volt a munkacíme?!?! Kész őrület!!!
Pavement - Sebadoh/Helen Stones
A Grass Widow-val kapcsolatos örömhírt leszámítva olyan rég posztoltam már csupa csajból álló cuki pop zenekarról, hogy lassan magamra sem ismerek. Lássuk be, azért ez baromi kínos. Szóval, még mielőtt elfelejteném, hogy miről szól a fél életem, gyorsan a fületekbe erőszakolok egy kis Ramones-t és némi 60-as években fogant sunshine pop-ot a Milwaukee-beli Spectras segítségével.

Most aztán rendesen be vagyok gyulladva!!! Ez a lemez könnyen átértékelheti a pop zenéhez fűződő viszonyomat, mert ha teszem azt valami érthetetlen okból kifolyólag elbaltázzák a dolgot, annak minden bizonnyal az lesz a következménye, hogy hirtelen felindulásból porig égetem a lemezgyűjteményemet, a digitális formában rendelkezésemre álló hanghordózókat pedig egy laza mozdulattal kivágom a szobi gyors elé. Innentől kezdve nem marad más, csak a hófehér halász gatya, a barnítókrém és a vidéki diszkó turnék.
A másik verzió az, hogy hibátlan művet tesznek le az asztalra. Ebben az esetben nem fog történni semmi. Nem fogok örömömben cigánykereket vetni, fel-alá ugrálva ujjongani, mint egy nagyranőtt óvodás, vagy pillangókat kergetni a hűvösvölgyi nagyréten, mert a világ legtermészetesebb dolga az, hogy egy Pixies lemez makulátlan legyen.

Ha minden She & Him dal olyan lenne, mint a Micimackó legújabb változatához írt So Long - ami egyébként valamiért Zooey Deschanel & M. Ward néven fut - , az sem érdekelne, ha Zooey egyik pillanatról a másikra Beth Dittová változna. Nem is az a legszebb az egészben, hogy miközben teljes mértékben mellőzi az unalmas countrys megoldásokat, afro pop-os gitártémák mellett gigantikus karcsapásokkal lubickol a hatvanas évek valamennyi stílusában, hanem az, hogy érezni lehet, amikor Zooey éneklés közben mosolyog. Sőt, itt-ott még egy kis homlokráncolás is tettenérhető. Ne röhögj, ez nem az én rózsaszín ködbe borult agyam eszetlen szüleménye. Tényleg így van!!!
Zooey Deschanel & M. Ward - So long
A fenti képről és az alábbi promóról inkább nem mondok semmit, mert a végén valaki rámuszítja az ország összes pszichiáterét.
Gyűlölök írni, beágyazni viszont kurva jól tudok és a listkészítési technikám is rendkívül szakszerű. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy eme két dolgot baromi ügyesen kombinálva mesélem el, hogy mi történt velem múlt héten.
5.
Belle & Sebastian - I'm Not Living In The Real World (Live @ Gasometer, Wien, 2011.04.16.)
4.
Dum Dum Girls - Wrong Feels Right (Live @ Flex, Wien, 2011.04.13.)
3.
No Age - Six Pack -› Black Flag Cover (Live @ A38, Budapest, 2011.04.18.)
via modestomi
2.
The Coathangers - Tonya Harding (Live @ Flex, Wien, 2011.04.13.)
1.
The Thermals - Here's Your Future (Live @ Flex, Wien, 2011.04.13.)

VIII.11. – Luxembourg, Luxembourg - Den Atelier
VIII.12, - Saint-Père, France - Fort de Saint Père
VIII.17. – Nijmegen, Netherlands – Doornroosje
VIII.18. – Groningen, Netherlands – Vera
VIII.19. – Eindhoven, Netherlands – De Effenaar
VIII.22. – London, UK – Electric Ballroom
VIII.23. – Manchester, UK – Manchester Academy 3
VIII.24. - Edinburgh, UK - Cabaret Voltaire
Na, hova megyünk??? Én Luxemburgra szavazok.

A jóslat bevált!!! Januári botlása után Mark Ryan visszatalált régi önmagához, és High Tension Wires nevű zenekara élén csinált egy olyan lemezt, ami minden tekintetben méltó a nevéhez. A Dirtnap Records gondozásában megjelent Welcome New Machine nagy része ismét a középtempós, 2 percet alig meghaladó Wipers/Ramones/Buzzcocks trimuvirátus által lefektetett alapokból táplálkozik, és teljes mértékben mellőzi a Mind Spiders erőltetett, unalmas, meszkalintól kába pszichedeliáját. Ami pedig az imitt-amott felbukkanó diszkós svungot illeti, csöppet sem kell megijedni, mert az ilyesmi simán belefér egy XXI. századi vidám pop punk lemez koncepciójába.
A közhiedelemmel ellentétben Billie Joe Armstrong díszes pop punk alakulata közel sem a Ramones, a Clash és a Stiff Little Fingers diszkográfia részletes analizálása által vált a 90-es és a nullás évek legnépszerűbb stadion punk zenekarává. A Green Day valójában egyetlen Hüsker Dü dalnak köszönheti világrengető karrierjét, ami idén végre közös kislemezen is tetten érhetővé válik. A Grant Hart által papírra vetett Don't Want To Know If You Are Lonely április 16-án, a független lemezboltok világnapján fog napvilágot látni polyvinyl alapanyagú hanghordozó formájában.