Rivers Cuomo sajnos már hosszú évek óta csak szar dalokat ír. Ennek azonban baromira nem így kéne lennie. mert a Weezer féle muzsikaszóban még mindig van elég potenciál. Íme a bizonyíték!

Az izgalmas arcú Adrianne Lenker tavaly óta valamiért csúnya kisfiúvá változott (elnézést, ha kicsit szexista voltam), a Big Thief azonban hála az égnek maradt a régi. Jóllehet az új lemezen kicsit több a folk, mint a rock, de ez nem sokat ront az összképen.

Ha minden vágyad az, hogy egy közepesen béna, 90-es évekbeli amcsi tini romkom főszereplője légy, aminek eszetlenül király a zenéje, akkor hallgasd meg a Charly Bliss első nagylemezét, és máris ott találod magad.

Avagy íme az idei év eddigi legnagyobb őrülete, amire France Gall, Francoise Hardy, Dusty Springfield és a Beach Boys is csak annyit tudna mondani, hogy HÚ, MEG HÁ, MEG AZ ANYÁD ÚRISTENIT!!!!!!!!!!! Bocsesz, de nem hinném, hogy ezen kívül bármit is hozzá tudnék fűzni ehhez a csodához.

Azzal, hogy Allison Crutchfield és Kyle Gilbride szakítottak, sajnos a Swearin'-nek is annyi lett. A sors fura fintora, hogy ha ez nem történik meg, akkor sosem lát napvilágot az alábbi kiadvány, ami túl azon, hogy Allison első szólóalbuma, maga a megtestesült szakítós lemez. A szétgitározott punk helyébe szinti oreientált, hatalmas terekkel bíró pop rigmusok kerültek, melyek imitt-amott már-már elviselhetetlenül szívszorítóak.

Kissé öreguras, amit a Pavement gityós Scott Kannberg aka Spira Stairs művel mostanában, de a kurva életbe  BUDAPESTEN LÉP FEL OKTÓBERBEN!!!!!!! Felőlem aztán jódlizhat is, leszarom!!! Én ott leszek, az tuti!!! 

Bájos twee punk a Massachusetts-i Northampton-ból.

Sauna Youth és Slowcoaches tagokból álló post pop punk kollektíva

Ramones/60's csajpop mániás tinik NewYorkból.

Shoegaze gityós pop punk a perzselő Floridából. JAMC/Black Tambourine/Shop Assistants/Primitives rajongóknak kötelező!!!

Csináltam egy ilyet, hogy a mackó is haladjon a korral.

Az új Mannequin Pussy lemez Romantic névre hallgat ugyan, de ez csak valami otromba tréfa lehet, mert valójában olyan, mint egy jól irányzott tökönrúgás.

A következő Fashionism kiadványnál csupán felkiáltójeleket fogok firkálni, mert teljesen felesleges újra meg újra ugyanazt az örömódát elóbégatni. Most azonban még hip hip hurrázok egy nagyot a februárban megjelent kislemez kapcsán, mert képtelen vagyok nem így tenni. Íme a Back In The Day című 7" az aranytorkú Jeffrey McCloy vezette vancouver-i power pop kvartettől.