Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy FÁ nevű osztálytársam, akit ha felbosszantottak iszonyatos lüktetésbe kezdett a halántéka. Lehet, hogy mindez elsőre nem tűnik félelmetesnek, de higgyetek nekem, annál az óriási amplitudóval pulzáló verőérnél sosem láttam még ijsztőbbet. Nyilván nem véletlen, hogy kapásból ő jutott eszembe miután végighallgattam a szegedi Testrablók bemutatkozó lemezét, mert ami ezen az alig 22 perces, 80-as éveket idéző borús post-punk kiadványon hallható, majdnem annyira hátborzongató. Azért csak majdnem, mert a dallamos gitártémák és a táncra hívó ritmusok némiképp enyhítik a posztapokaliptikus hangulatot.