Ki hallott már olyat, hogy egy filmzenének b-side-ja legyen?
Én biztos nem. Persze az is lehet, hogy csak szerény személyem alulinformált egy kicsit. Hát igen, nem vagyok az a megrögzött soundtrack buzi, ezt elismerem. Mivel azonban a tavalyi évben a Juno volt a kedvenc filmem (tulajdonképpen idén is az), és a zenéjét is igencsak szívlelem, muszáj volt utána járnom a dolognak.
Elég nagy meglepetésként ért, hogy szinte ugyanolyan a felhozatal, mint az "anyalemezen". Kimya Dawson, Barry Louis Polisar, Mateo Messina, Buddy Holly, és a Belle and Sebastian, ismét helyet kaptak rajta. Nincs viszont Cat Power, Sonic Youth, és Kinks. Helyettük a Yo la Tengo, a Jr. James & the Late Guitar és a Bristols ugrott be egy-egy számmal. És ami a legfontosabb, Ellen Page is megcsillantja rajta énektudását, ami hát őszintén szólva elég távol áll a színészi játékától, de azért kedves kis dal ez a Zub Zub. Őt meg ugyebár nem lehet nem szeretni, mármint Ellen-t.
Hogy mi szükség volt erre az egészre, azt viszont nem igazán tudom. Valószínűleg a tényleges soundtrack sikerén felbuzdulva készült el a második rész, de az is elképzelhető, hogy a kimarardt jelenetekben kaptak helyet ezek a dalok. Végülis mindegy, a lényeg az, hogy az előzőhöz hasonlóan ez a lemez is kellemes hallgatni való. Leszámítva azt a Bossa Novás marhaságot, meg azt a latin amirikai akármicsodát. Ezek valahogy egyáltalán nem illenek a képbe.
