Négy lemezről villámgyorsan
The Tallest Man On Earth - Shallow Grave
A The Tallest Man on Earth egy filigrán testalkatú svéd úriember, név szerint Kristian Matsson egyszemélyes projectje. Elsőre nagyon úgy tűnt, hogy pont azt csinálja amit a Deer Tick, és mivel ezt az érzést a huszadik meghallgatás után sem tudtam elhesegetni, arra a következtetésre jutottam, hogy valóban zavarba ejtően nagy a hasonlóság. Gitár, banjo, country, folk, nyöszörgés. Tudom, ez így nem hangzik valami jól, de higgyetek nekem, ez a vézna skandináv óriás rendesen odatette magát, és egy nagyon kellemes lemezt tett le az aztalra. Kiválóan lehet rá szomorkodni.
Titus Andronicus - The Airing of Grievances
Róluk már volt szó korábban. Akkor azért nyivákoltam, mert az istennek sem akart jönni az a fránya nagylemez. Most azért vagyok kénytelen kicsit hőbörögni, mert itt van ugyan, de némileg csalódnom kellett benne. Tulajdonképpen nincs nagy baj vele, a problémám mindössze annyi, hogy az újrakeveréstől valahogy olyan furcsa lett. Nem ütnek annyira a dalok, mint a kislemezeken, vagy a demókon. Nincs bennük annyi kosz meg mocsok. Az Arms Against Atrophy pl. kifejezetten rosszul sikerült, a korábbi verzióhoz képst. Mindettől függetlenül azért így is remek hallgatnivaló.
Weezer – "Red Album"
Nemrégiben, amikor nyilvánosságra hozták a lemezt felvezető Pork & Beans című majdnem zseniális dalt, azt hittem, hogy részükről végre „elmúltak a buta zenék”, de nagyon nem így történt. Sikerült összehozniuk pályafutásuk legborzalmasabb munkáját. Óriási csalódás ez nekem. Az összes dal (az említetten kívül) pocsék, csapnivaló, szar, és akkor még finoman fogalmaztam. Úgyhogy szerintem feljtséteket el! Ezen a bandán már csak a feloszlás segíthet azt hiszem. Akkor legalább nem tipornák sárba végérvényesen a debüt lemez és a pinkerton által kialakított képet.
Half Man Half Biscuit - CSI:Ambleside
Hallgasd