Pop aréna, zaj hajó, avagy a CSS, Gwen Stefani és a Dälek budapesti koncertje

A Cansei de Ser Sexy azok közé a zenekarok közé tartozik, akik sosem fogják megváltani a világot, egyszer viszont muszáj őket megnézni élőben. Mivel idén buktam a bécsi és a Pohodás bulit is, maradt a Budapest Sportaréna. Tisztában voltam vele, hogy egy ilyen típusú banda egy kis klubban sokkal nagyobbat üt, de nem volt más lehetőségem és nem akartam erről is lemaradni. 

Fogalmam sem volt mikor kezdenek, ezért 7 óra magasságában olyan sietősre vettem a figurát, hogy 10 centi közelről sem ismertem fel egy kedves ismerősőmet. Meg is kaptam érte a magamét, amit nyilván megérdemeltem, mert vér ciki volt. Később persze kiderült, hogy felesleges volt a nagy rohanás, mert 8-ig nem történt semmi. A terembe érve elég furcsa kép fogadott. Az egyik oldalon a lelátót eltüntették, a színpadot pedig keresztben helyezték el. Ezzel minimum a felére zsugorították a teret. Ráadásul hiába volt már fél 8, alig lézengett valaki az arénában. Szemlátomást óriási bukásra volt ítélve a buli, de ezzel akkor kicsit sem foglalkoztam, mert pontban 20:00-kor a húrok és a billentyűk közé csapott Brazilia legtrendibb hatosfogata. Ezzel pedig egy nagyon rövid, de rendkívül intenzív koncert vette kezdetét. Őrült cuki volt Lovefoxxx, ahogy a kis csilli-villi rátapadós ruhájában futkározott fel-alá. Folyamatosan próbált kommunikálni a közönséggel, de sajnos rajtam kívül nem sok embernek volt fogalma arról, hogy kik ők. Egyedül a do you like the alcohol? kérdésre volt valami zúgolódás. Szar lehet, úgy koncertet adni, hogy a közönség 90 százaléka értetlenül ácsorog az előadás alatt. A Fél órás játékidő sajnos nekem is kevés volt ahhoz, hogy igazán belelendüljek, de amíg tartott baromi jól éreztem magam. Ők pedig szerencsére eljátszottak az összes slágert a lemezről.

Az átszerelés alatt legurítottam néhány seritalt., aztán visszasétáltam a terembe. Eredetileg nem akartam végignézni Gwen Stefani előadását, mert valamiért mindig idegesített a nyafizása, de egyáltalán nem bántam meg, hogy végül mégis ott ragadtam. Hatalmas show-t produkált, rengeteg táncossal, mozgó színpad elemekkel. Volt, hogy egy bizarr ketrecbe zárva énekelt, de attól sem riadt vissza, hogy a tömegbe ugorva adja elő legnagyobb slágereit. A számok közti szünetekben szerencsére a hülyeségre is maradt idő. A legnagyobb poén az volt, amikor valakitől kapott egy kis ajándékot, amit előszőr aláírt, majd jól összenyálazta és visszaadta a tulajdonosának. Egy szó, mint száz, kellemes csalódást okozott. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire közvetlen.

Stefani kisasszony levonulása után marhára kellett sietnem, hogy időben odaérjek Dälek, A38-beli előadására. Őrült kíváncsi voltam, mit produkálnak New Jersey legfurább rapperei. A  fedélzetre lépve ismét elég ijesztő kép fogadott. Gyakorlatilag üres volt az egész ladik, a koncertteremben pedig jó ha 20 ember lézengett, ami őszintén szólva eléggé meglepett, mert biztosra vettem, hogy az agyonzajolt hip-hop manapság lényegesen több embert mozgat meg.  Sajnos nem így történt, ami a Will Brooks-éknak szörnyen kínos lehetett. Óriási respekt, hogy ennek ellenére tisztességesen lenyomták a bulit.  Ettől függetlenül nekem tetszett a buli, a bemelegítést prezentáló Pándi Balázs féle zaj orgiával együtt.