Pontban 8-kor a semmiből egyszer csak feltünt Thurston egy üveg zippferrel a kezében totál részegen, majd szép sorban jötten a többiek is. (Külön öröm volt látni, hogy velük tartott Mark Ibold (Pavement) is, hogy basszusgitárjával segítse a zenekart.) Aztán se szó, se beszéd, akkora zajcunamiba kezdtek, hogy azt hittem ott maradok. Fájt a fülem, félrevert a szívem, égnek állt a hajam, ugrált a gyomrom az embertelen hangerőtől és az azt körülölelő zajfelhőtől. Orvosi tekintetben tehát nagyjából a halálomon voltam, én azonban erősebbnek éreztem magam, mint valaha.

A Bull in the Heather-rel kezdtek, majd új lemez lévén eljátszották a fél Rather Ripped-et. Aztán szép sorban jöttek a klasszikusok. (Catholic Block, Mote, Hey Joni) Óriási élmény volt idáig is, de az igazi csodát az első ráadás blokkra tartoggaták. TRILOGY!!!! majd 18 percen keresztül.A zenélés mellett szerencsére bohóckodásra is maradt idő. Óriási poén volt, amikor valami ősrégi rádión befogtak egy osztrák komolyzenei adót, egy darabig hagyták hadd szóljon, majd egy elképesztő erejű zajcunamival szanaszét bombázták az egészet.

Nagyjából másfél órán át tartott az orgia. Hihetetlen volt látni és hallani, hogy 20 perccel a koncert után a közönség még mindig egy emberként követelte vissza a zenekart. A színpad már szinte darabokra volt szedve, a tömeg azonban csak nem csitult. De hiába, harmadik ráadás nem volt. Nem is kellett. Én a magamról részéről totál elégedetten távoztam az arénából. Hogy utána mi történt, arra már nem nagyon emlékszem. Az biztos, hogy valami érthetetlen okból kifolyólag az éjszakánként elvileg zárva tartó Burggartenben ébredtem.

Setlist:

-Bull in the Heather
-Incinerate
-Reena
-The Sprawl
-(I Got a) Catholic Block
-Mote
-Do You Believe in Rapture?
-Turquoise Boy
-What A Waste
-Hey Joni
-Jams Run Free
-Pink Steam
-Trilogy
-Shaking Hell

Videók