Álló, illetve mozgóképes beszámoló a 2010-es Primavera Sound fesztiválról minimális szöveges kommentár kíséretében (3. nap)

Circulatory System

 

Életem első találkozása az Elephant 6 kollektívával. Pontosabban annak egy részével. Hátborzongató élmény volt, csak a hangosítás ne lett volna olyan katasztrófális.  

Thee Oh Sees

Egy garázsbagázs, akiket valami okból kifolyólag nem igazán szívlelek. 30 fok melegben, a Miró park pálma rengetegében, az isten tudja hanyadik sangria elfogyasztása után azonban egészen kellemesnek tűnt a rikácsolásuk.

A Sunny Day In Glasgow

Hiába sütött százágra a nap és rikácsoltak ezrével a papagájok a pálmafák tetején, a Dürer kert dohos kistermében sokkal emlékezetesebb koncertet adtak.

Tweeeeeeeeeeeeee Pooooooooooooop

Mindössze annyit tudok róluk, hogy cukiság kategóriában ők vitték el primavera képzeletbeli aranyserlegét.

The Clean

Nem tudom, hogy hívják azt a dolgot, ami olyasmi, mint az álom, csak sokkal durvább, ha valóra válik, de biztos, hogy létezik, mert 2010. május 29-én 19:15 és 20:00 között nekem sikerült megtapasztalnom. Sörrel a kézben, a hurka szagú tengerparton, még Tally Ho és Beatnik nélkül is leírhatatlan érzés volt együtt énekelni a legnagyobb kiwi himnuszokat Robert Scott-tal és a Kilgour tesókkal.

 

Nana Grizol

 

Második találkám az Elephant 6 kollektívával. Ezúttal a fiatalabb generációval. Mázli, hogy pont az első lemezes blokknál érkeztem a tett helyszínére, mert az újat nem igazán kedvelem. 

The Slits

Sokak szerint szar volt. Szerintem meg kurva vicces. Egy vicces pop koncert reggae-vel, punk-al, funky-val, aminek nyilván semmi köze nem volt a 70-es évek végi Slits-hez, de ez egyáltalán nem baj. Sőt, a fasznak sem hiányzott, hogy valaki a túlzott régmúltba révedés közepette felvágja az ereit.

Polvo

Sajnos az a néhány perc, amit láttam belőle csak arra volt elég, hogy kibaszott gonosznak tituláljam a színpadképet.

So Cow 

A fesztivál legőszintébb, legjobb hangulatú koncertje, a legfaszább színpadon két lépésnyire a Földközi tengertől. A léggitárversenyt egész biztos én nyertem, de a vokálom is minimum esperesi magasságokban szárnyalt. Brian Kelly > Hunyadi Mátyás

 

 

Built To Spill

Nincs is jobb egy laza, szakállas indie rock performansznál, miután az ember görcsösre rángatózta magát Brian Kelly előadása alatt.