120 percet töltöttem idén a szigeten, és ebből legalább 30 rettenetes volt. Vagy még annál is rosszabb.

Okok: 1. Betegség 2. Túl kellett élnem a Snow Patrol borzasztó stadion rockjának utolsó pillanatait. 3. Olyan lassan telt az idő az átszerelés alatt, hogy az fizikailag fájt.

Komolyan mondom, ennyit én még nem szenvedtem nő miatt, de megérte mert csak eljött a pillanat, amikor színpadra lépett napjaink legmenőbb popdívája. Most pedig visszarepülök az időben és egy kicsit összevissza ugyan, de megpróbálok a helyszínről közvetíteni, hátha úgy hatásosabb lesz a dolog.

"Hello csúnyabeszéd Budapest", és máris felcsendülnek a Everyone's At It kezdő szinti akkordjai. Én pedig azonnal ledöbbenek, mert annyira jól szól minden, hogy az már már zavarbaejtő. Néha viccen kívül erőszakot kell alkalmaznom ahhoz, hogy elhesegessem a playback gondolatát az agytekervényeimből. De csak a gonoszság beszél belőlem, mert teljesen nyilvánvaló, hogy csupán arról van szó, hogy a hamiskás kislányos csitri vérprofi előadóvá érett.

A kísérőzenekar is nagyon rendben van, csak a közönséggel nem stimmel valami. Hiába jönnek egymás után a slágerek mindkét lemezről, isten igazából nem akar beindulni a buli. És itt jön képbe a címben is komoly hangsúlyt kapó cipellő. Valami varázserő féle lakozhat abban a szörnyű magassarkú topánkában, mert a hangulat csak akkor válik igazán felhőtlenné, amikor Lily megszabadul tőle. (Kár, hogy mindez nem az első szám alatt történik). Sebaj, én azért remekül érzem magam, csak visítozni nem tudok a torkomat gyötrő kórság miatt. Az ugrószerveim azonban remekül működnek. Kész szerencse, hogy így van, mert a Smile cuki lötyögős ska pop-ja egyik pillanatról a másikra eszement drum & bass-ba csap át, majd a Not Fair pajkos countryzásából olyan szintű elektronikus agymenés kerekedik, amit rozoga végtagokkal borzasztó nehéz lenne "átvészelni" Mindeközben több, számomra mindenképpen érdekes megállapítást is teszek.

1. Valamilyen érthetetlen okból kifolyólag az általam jobban favorizált Alright, Still dalai közel sem ütnek akkorát élőben, mint az új lemez slágerei. Először tényleg ledöbbenek ezen, de aztán valahogy kifejezetten örülök, hogy így van. Főleg azért, mert a repertoár nagy része értelemszerűen az utóbbiról kerül ki.  Legjobban annak a He Wasn't There-nek örülök, amit eddig a lemezen szinte észre sem vettem. Most viszont annyira magával ragad ez a füstös lokálba illő bárzongorás dalocska, hogy szinte beleborzongok.

2. Ha van előadó a földön, akitől mindenképpen elvárná az ember, hogy koncert közben gúnyolódjon, szúrkálódjon egy kicsit, urambocsá beszóljon a közönségnek az Lily Allen. Nos ebből gyakorlatilag semmi sem valósul meg. Na jó, az erősen flegma testartás és az állandó dohányzás azért sugall némi szarok a világra attitűdöt, de én komolyan azt hittem, hogy mondjuk szándékosan Hello Bukarest-el vezeti fel a koncertet, vagy ilyesmi. Nem mintha mindezt csalódásként éltem volna meg, csak úgy megjegyeztem, mert egy picit gonoszabb Lily-re számítottam.

3. Tényleg imádom ezt a csajt. Ok, ez eddig sem volt titok, de a valódi miértjéről szerintem még nem beszéltem. Itt most tényleg nem arról van szó, hogy milyen szép és aranyos, mert akárhogy is nézzük egyik jelzőnek sem a tökéletes megtestesítője. Sőt tovább megyek, a dalai sem feltétlenül olyan jók, mint amilyennek tünnek, viszont elképesztően jól vannak tálalva. A hangsúly az ő esetében 100 %-ig az előadásmódon van. Olyannyira, hogy más előadók teljesen érdektelen bénaságait is képes úgy átvarázsolni, mintha ő maga írta volna őket. Gondoljunk csak a Kaiser Chiefs Oh My God-jára, vagy Britney Spears Womanizer című opuszára. Zseniális mindkettő. Szerencsére egyiket sem kellett nélkülöznünk az este folyamán.

Hát ennyi, 90 perc hamar eltelik, főleg ha közben tényleg marha jól érzi magát az ember. Állítólag neki is bejött Budapest. Ennek a koncerten is hangot adott. Ez mondjuk nyilván kötelező volt, de az itt látható képek is erről tanuskodnak . Úgyhogy a mielőbbi viszontlátásra Lily. Csak könyörgem, ha legközelebb erre jársz balettcipőben gyere. 

A képet innen loptam