Punkok a hajón, meg egy kis nyavajgás

Két éve már jártak nálunk együtt, akkor kihagytam a bulit. Mégegyszer nem követhettem el ugyanazt a hibát, úgyhogy ezúttal tisztelet tettem a két veterán punk legenda dunaparti előadásán.
Kissé enervált állapotban érkeztem az A38 hajóra, úgyhogy egész biztos nem én voltam az este buli királya, de ez legyen az én bajom. Mindkét zenekartól azt kaptam, amie számítottam. A Vibrators-tól egy csomó régi pop punk klasszikust, Automatic Lover-t, szuper feldolgozásokat (Sheena Is A Punk Rocker, White Riot), mindezt óriási átéléssel előadva. Lerítt róluk, hogy még mindig élvezik a Rock And Roll-t, és nem csak a pénz utáni hajszáról szólnak a turnéik. 
A Uk Subs is kitett magáért. Azt leszámítva, hogy legnagyobb slágerüket a Warhead-et kicsit elbénázták, korrekt bulit csináltak. Charlie Harper-nek óriási respekt, hogy 63 évesen is képes ennyit turnézni és hogy még mindig ilyen intenzív a színpadon. Én ennyi idős koromban szerintem az ágyból sem fogok tudni kimászni járókeret nélkül.
Egy szó mint száz, nem bántam meg, hogy részt vettem az eseményen. Klassz volt még akkor is, ha alapvetően nem ők a kedvenceim a klasszikus punk korszakból, ily módon pedig csak csendes szemlélője voltam az eseményeknek. A csonttörést és a különböző testi ficamokat az The Undertones, a Stiff Little Fingers és a Buzzcocks koncertjeire tartogatom. Csak jönnének már el legalább Bécsig bassza meg...