Stephen Malkmus and The Jicks: Real Emotional trash (Part 1)

Néhány "lemezbolt" polcán már megtalálható a mester új lemeze. Bár a sor igen hosszú volt, és egy örökké valóságnak tünt, mire az elejére értem, csak sikerült megszereznem.

Igazából még csak egyszer hallgattam meg, úgyhogy  perpillanat nem mennék bele egy mélyenszántó elemzésbe, néhány sort azonban muszáj írnom róla.

Az hét szentség, hogy a 2005-ös Face the Truth-nál jóval nehezebb darabbal van(lesz) dolgunk. A 3-4 perces dalok helyett inkább az epikusabb opuszok kerültek előtérbe, és feltünően nagy hangsúly lett fektetve a perceken át tartó instrumentális részekre. Ezek mitt-amott csendesek és visszafogottak, máskor viszont emberes zajongásba csapnak át. Első körben leginkább a Pig Lib-hez tudnám hasonlítani. Egyelőre ennyi, mert nem akarok hülyeségeket beszélni. Hagyni kell egy kicsit, hadd érlelődjön.